Isten Újra Szólt

Amint Isten Hirnöklnek, Marshall Vian Summers-nek lett kijelentve

2011, február 24-én — Boulder, Colorado-ban (USA)

Isten újra szólt. Isten újra szólt mivel a világ a legnagyobb vajúdásával, a legnehezz megpróbáltasával találja magát szembe. Az emberi család egy olyan környezeti katasztrófát hozott létre, melynek mellékhatásai az egész civilizációt képesek aláásni — egy több tényezőből álló katasztrófát hozhatnak létre; olyan katasztrófát, amely meg fogja változtatni a környezetet, kiszívja talajaid erejét, kiszárítja folyóidat; olyan katasztrófáról van szó, ami növvekedésednek és terjeszkedésednek véget vet; olyan kataszrófáról, ami a világ val vtizedeken és évszázadokon át tartó visszélés termékét fogja eredményezni, amikoris nem gondoltak arra, hogy mi mindennel fog ez másnap járni, mintha a világnak végtelen bősége lenne, amit határtalanul ki lehetne aknázni.

 

A világ vallásai, melyek mindegyikét Isten indította útjukra, egymással viszályoskodnak — néha erőszakosan, gyakran pedig igen nagy hévvel — elsőbbségért és elismrésért versenyezve, sok esetben pedig még a felsőbbségüket is hangozatatva, vagy még akár azt is, hogy ők Isten Kinyilatkoztatásának az egyetlen igazi megnyílvánulása, az egyetlen követendó igaz út.

 

Isten újra szólt, mivelhogy az emberiség teljesen kifosztotta a világot, s ezzel egy esetleges nagyméretű hiányokhoz és viszályokhoz vezető helyzetbe sodorta magát.

 

Isten újra szólt, mivel a vallás kudarcot vallott az egység létrehozása terén, néhány egyén s egy maréknyi szervezet kivételével csupán. Nem tudta áthidalni az emberek törzsi identitásának a problémáját, aminek a legyőzése egy világközösség megalapításának az előfeltétele volt — hogy az emberek képesek legyenek felülkerekedni saját csoportjukhoz, saját vallásos identitásukhoz, saját egyéni szokásaihoz és kulturájukhoz való ragaszkodásukon, amivel lehetővé tenné számukra, hogy egyetlen világközösséggé váljanak.

 

Ez az emberiségnek az az evolúciója, amely a kulturális kifejezés nagyobb változatatosságának tud utat nyitni, ugyanakkor egy olyan életre is lehtőséget teremt a emberek számára, ahol egymással képesek kommunikálni, alkotásaikat pedig egymással megosztani.

 

Isten újra szólt, még akkor is ha ezt sokan lehetetlennek tartják, azt gondolva, hogy az utolsó próféta már megadta a nagy és végső üzenetet a világ számára. De ki az, aki ilyen kijelentéssel tudna előallni? Még Isten Hirnökei sem állíthatnak ilyesmit. Isten ugyanis akkor kommunikál, amikor akar, s emberi elképzelések és hitnézetek Őt egyáltalán nem kötelekzik. Miféle arcátlanság azt képzelni, hogy a minden világegyetem Teremtője elé emberi vélelem és óvaintés gátat tudna emelni.

 

Ezért szólt Isten újra, nagy korrrigálásokra van ugyanis itt szükség az életedre, a világra s a világon túlra vonatkozó, Istenről alkotott fogalmad értelmezése terén, tudniillik miről is van itt szo, amikor az univerzum Nagyobb Közösségén belüli életről, jelenlétről és hatalomról beszélünk. Az emberiség az űr küszöbén áll, egy Nagyobb Közösséggel való találkozás küszöbén — egy olyan Nagyobb Közösséggel, amely sokszorta bonyolultabb, sokkal nagyobb igényeket támasztó s nagyobb kihívással járó, mint amivel az emberi családnak valaha is szembe kellett találnia magát.

 

Úgy lehet ezt elképzelni, mintha az emberiség kamaszként pottyanna be a felnőtt-világba, persze véleményezetten és önhitten, ugyanakkor viszont tudatlanul és veszélyes naívitással is egyben a felnőtt-világgal együjjtáró valóságokat és nehézségeket illetően.

 

Az evolució előrehaladása és folyamata most erre a nagy küszöbre juttatta el az emberiséget. Egy erőforrásaiban csökkenő, s egy egyre növekvő népességgel rendelkező világban élve, most viszont egy Nagyobb Közösségen belüli élet valóságával, nehézségével és nagyobb lehetőségével kell szembenézzen.

 

Félelmeiden, aggodalmaidon, kerteléseiden és tagadásodon túllépve meg fogod látni, hogy a világra bekövetkező változás Nagy Hullámai , valamint az emberiségnek a világegyetemben levő intelligens élettel való találkozása képezi azt a két legfőbb dolgot, a két legerősebb ösztönzést arra, hogy az emberiséget végre együttműködésre ösztökélje magát, hogy egy működőképes és igazságos világrendet tudjon létrehozni, egy olyan stabil világot, amire még azelött soha nem volt példa.

 

Ennek a stabilitásnak nem lehet egy elnyomó uralom az ára, különben nem fog létrejönni. Ez most a szükség miatt fog napvilágot látni, különben az egymással versengő s az egymással harcoló nemzetek ezzel csak még fokozottabb mértkékben, s még gyorsabb ütemben fogják a világ tartalékait kiszipolyozni.

 

A változó éghajlat valamint a változó környezet miatt, a nemtetek együttműködésére lesz szükség, amennyiben a nehézségeket át akarják vészelni, s egyben gondoskodni szeretnének népük ellátásáról. Ez az egyéként rendkívüli egyszerű és elemi szinten mozgó élet egy olyan modern elme útvesztőjében kallódik, ami annyira megszállottan hajszolja vágyait és félelmeit, fantáziáit és művi alkotásait, hogy egyszerűen képtelen maga az élet valóságait meglátni.

 

Tedd csak tönkre környezetedet, aztán meglátod az fog téged tönkretenni. Ellenhatást gyakorol majd rád. Háborúskidjatok csak egymással, s a háború életetek örökös velejárója lesz. A [régi] sérelmek sebei kinyílnak, s új sérelmek fognak felszakadozni.

 

A világnak Új Kinyilatkoztatásra van szüksége. A Kereszténység nem tudja a világot megmenteni. Az Iszlám sem tudja a világot megmenteni. A Buddhizmus és a Hindúizmus sem tudják a világot megmenteni. A Júdaizmas megalapításának pedig a világ megmentése soha nem állt a céljában.

 

Mivel most egy olyan világközösségben élsz, amely nagyon is egymásrautalt, rendkívül törékennyé és sebezhetővé vált a belső összeomlás, a külső versengés s a beavatkozás veszélyeinek, elérkezett az idő arra, hogy az emberiség végre felnőjjön. Itt most ez a szívbeli változás ideje minden nép és nemzet számára — a helyzet megvalóságával való szembenézésnek az ideje, valamint a változás Nagy Hullámai megértésésének az ideje, hogy annak az ereje és kihatásai miként fogják a világot érinteni, s a stabilitsát aláásni.

 

Annak van most itt az ideje, hogy Isten újra szóljon. Isten ezzel persze tisztában van, noha vajmi kevesen ismerik ezt fel. Sokan a korábbi próféciák beteljesedését várják — Imam, Maitreya vagy Jézus visszatérését. A helyezt csupán az, hogy ők nem fognak visszatérni. Akik pedig efféle jogosultságra és identitásokra hivatkozva állnak majd elő, nem a szellemileg megvilágosult vagy a szellemi adományokkal megáltdott egyének köül fognak jönni, hanem a Nagyobb Közösségből, akik azért vannak itt, hogy az emberiség balgaságát s elvárásait kihasználják.

Isten újra szólt. Hacsak őszintén fel tudnád ismerni mennyire szükség van most erre — életedre, közösségedre s családodra nézve, a nemztednek s a nemzeteid közt — akkor tudnád csak igazán meglátni az Új Kinyilatkoztatás szükségsségét, s egyben azt is, hogy tényleg a Kinyilatkoztatás idején éltsz.

 

Itt aztán teljesen tisztában kell lenned azzal, hogy Isten nem egy szuperhőst fog adni neked, akiben majd hinned kell. Isten nem egy követendő hatalmas doktrinát fog adni neked, amiben ha elbuksz, súlyos büntetés terhe alá kerülsz. Isten nem azt kéri tőled, hogy hitetedet egyetlen tanítóba vesd. Isten nem kívánja meg tőled, hogy egyetlen teológiát vagy egyetlen filozófiát kövess.

 

Isten ehelyett az egyént a Tudás hatalmávalt adományozza meg, s ezzel a hatalommal együtt, a világ iránti felelősséggel és szolgálattal. Isten nem fog az emberiségnek egy új eszmét adni, amin az emberek akár vitatkozni fognak, vagy éppen fel fognak hagyni vele. Ennél egy sokkal alapvetőbb dolgot fog neked adni, amit csakis egy olyan világközösségnek lehet megadni, ami most nagy veszélynek és viszálynak van kitéve.

 

Ez egy fejlettebb és előrehaladottabb Kinyilatkoztatás — ami ezúttal nem egyszerű mesék vagy anekdóták, intelmek, egyszerú pásztori tájak, misztikus identitások formájában jelentkezik, amik mind megvilágosodást igértek, hanem az egyén felismerési készségére és felelősségérzetésre hivatkozva szól, s ami nem csupán az egyén megmentését, hanem az egész emberi civilizáció megmentését tűzte ki céljául.

 

Az emberek ez a kezdetben nem fogják megérteni, mivel nem látják az emberiséget fenyegető nagy veszélyt. Azt képzelik az élet majd megy tovább, ahogy azelött ment, talán valamivel több problémámával, nehezebben és több bizonytalanság kiséretében. Nem veszik észre, hogy egy új világban élnek — olyan világban, amely megváltozott anélkül, hogy észrevették volna, olyan világban, amely nem ugyanaz lesz, mint amiben ők maguk felnőttek, s egészen más, mint amuilyen szüleik és elődeik világa volt. Rá fognak jönni, hogy a bensőjükben levő Tudás vezérlése nélkül el vannak veszve ebben a világban — ebben a világban, amely egyre zavarodottabb s egyre bizonytalanabb kezd lenni.

 

Egy bizonyos ponton túl már nem fogsz tudni ezelől elmenekülni. Nem élhetsz tovább a fantázia vagy a tagadás világában, szüleidet vagy kultúrádat vagy szervezetedet vagy kormányaidat korholva, ellenszenvvel lenni azok iránt. A leszámolásnak ugyanis mindenképpen meg kell történnie, s minél hamarabb következik ez be az egyén életében, annál hamarabb fog majd ő saját életével számot vetni.

 

Az emberiség sorsát a saját döntéseiből származó következmények fogják meghatározni. Itt mit sem számít, hogy egy nemzet vezetője vagy, vagy egy városon kívül élő szegény ember, mert ami döntéseidre kihat, amit magadon és másokon belül látsz és hallasz, azok fogják eldönteni miféle döntések következményeinek a jegyében fogsz cselekedni a vátozás Nagy Hullámait illeőten, s hogy mekkora bölcsességgel tudod majd saját körülményeidet irányítani, azok nehézségi fokától teljesen függetlenül.

 

Isten olyasmit ad az emberiségnek, amiről még nem is tudja, hogy ilyesmire szüksége van — az egyetlen kulcsfontosságú elemet, a hiányzó részecskét,csak Isten képes megadni, mármint az erőt, a hatalmat és a látomást, amiket megintcsak egyedül Isten tudja megadni. Ezek hiányában technológiátd nem lesz képes téged megmenteni. Zsenialitásod sem lesz képes megmeneni. A szerencse sem fog megmenteni. A tagadás vagy a kerülgető taktikáid sem fognak megmenteni. Hobbikba és a szórakozás mindenféle formáiba merülve sem fogsz tudni megmenekülni.

 

Isten ezért szólt most újra. Az Üzenet nyilt és őszinte. Márpedig anyira őszinte, hogy az emberek menekülni fognak előle. Annyira őszinte, hogy talán még meg is zavarja azt, aki kezdetben képes befogadni. Azért annyira őszinte, mivel ugyanazt az őszinteséget kívánja meg tőled. Felszólít, hogy azonosulj azzal, amivel Isten a bensődben felvértezett téged, s hogy hozd rendbe magadban azt a részt, ami a világban való éléted termékének az eredménye — ami nagy elvárásnak tűnik, ugyanakkor egyben jogos elvárás is, ha képes akarsz lenni szembenézni egy hanyatlásban levő világgal, s számot vetni a Nagyobb Közösségben levő realitásokkal, ahol a gyermekies és ostoba magatartás csak árt majd neked, s le fog gyengíteni.

 

A világ megváltozott. Isten nagyszerű Kinyilatkoztatásainak most egy magasabb kifejezési fokra kell emelkedniük — nem azért, hogy kiiktassa őket, hanem azért, hogy inkább kiemelje, megtisztítsa és összehangolja őket. Mindegyikük ugyanis a Tudáshoz vetető ösvénynek a része. Ez a valódi szerepük. A kormányok, egyének, intézmények és a hatalomra és felsöbbbségre törekvő nemzetek ezeket addig csűrték-csavarták, míg valami egész más lett belőlük. Kultúrákkal, szokásokkal, valalmint helyi szemléletekkel annyira átötvözték, hogy eredeti lényegük és céljuk szinte felismerhetetlenné vált.

Itt az embereknek a spiritualitás lényegókez való visszatérítéséről van szó, az egyénen belüli Tudás hatalmához és jelenlétéhez, maga a Tudás hatalmához és jelenlétéhez — ez az a nagyobb intelligencia, amit Isten minden egyes személynek megadott, hogy embercsoportok és nemzetek útján előmozdítsák a szabadság és a megbocsátás, a felismerés, a kommunikáció, a munka, az erőfeszítések és a felelőssége ügyét. Itt nem lehet többé szabad választásról szó, mert az amivel a világ most készül szembenézni, annak terhei és követelményei sokkal nagyobbak annál. A rád váró döntések következményei még nagyobb súllyal fognak rád és másokra nehezedni.

 

A változás Nagy Hullámaival nem lehet szórakozni. A Nagyobb Közösség küszöbén találod magad most. Csak Isten tud erre a két nagy realitásra felkészíteni téged. Isten pedig most adja meg neked a felkészülés szükséges és fontos komponenseit.

 

Isten noha megadja a világnak, amire szüksége van, az emberek viszont ezt nem látják. Harcias szellemű vezetőre számítanak. Katonai erőt akarnak. Barabbást akarják, nem Jézust. A földek urát, nem a Mennyek Urát akarják. Anyagi vonatkozásokban akarják és keresik a hatalmat és a megoldást. Azt akarják, hogy valaki megoldja majd helyettük a problémáikat. Á gyeplőt ki akarják adni a kezükből, ahelyett hogy elfogadnák a felelősség ajándékát.

 

Az Új Üzenet csodája minden eddigi Kinyilatkoztatás csodája. A személyes kinyilatkoztatás csodája. A személyes megváltás csodája. A társadalom s a mások iránti személyes és egyéni felelősség és szolgálat csodája. Az adományozás csodája. A megbocsátás csodája. Egy másik személlyel való mélyebb szintű rezonanciának a csodája, ami az értelem birodalmát s hatáskörét felülmúlja. Ez a te igazi valóságod, ami egy nehézségekkel teli s ideiglenes világban jut kifejezésre.

 

A dolgok kimenetelét illeően az fogja itt igazán a különbséget meghozni, hogy minek alapján hozozd majd meg a döntlseidet. Isten vezérlésül adta meg neked a hangot és a lelkiismeretet, ez viszont nem a te hangod vagy a te lelkiismereted. Ez egy nagyobb hangnak, egy nagyobb lelkiismeretnek a része.

 

Isten nem uralkodikk a világ felett, nem ő irányítja az időjárást. Nem Isten a szerencsétlenségek s a katasztrófák, a hurrikánok s a földrengések, valamint az árvizek forrása. Mindez nem más, mint a természet működésének a kihatásai.

 

Isten ebbe a minden nehézsége és kiszámíthatatlansága elleni gyönyörűséges világba küldtött téged visszakövetelni és visszaszerezni a Tudás hatalmát, hogy ez a hatalom vezéreljen téged mindazt megadni, aminek a megadására speciálisan te letttél felvértezve, s ahol a te szolgálatod lehet a leghatékonyabb.

 

Mindez persze felülmúlja az emberi értelmet, azt ugyanis sosem leszel képes megérteni, hogy a Teremtés s a Menny funkciója miben áll, hisz ez messze túlnyúlik a fizikai világegyetemen, ami már önmagában is annyira terebélyes, hogy egyetlen faj sem volt képes ezidáig a méretét vagy értelmét egészében felfogni.

 

Itt a gyakorlatias s a misztikus egymásba fonódik. A külső és a belső itt lényegüket illetően összefutnak. Itt az elmét egy nagyobb intelligencia vezérli, hogy az értelem hatalmas kapacitását fel lehessen bölcsen használni és a gyakorlatba átültetni. Itt az emberek nemcsak a saját ügyeinek a rendbehozataláért és kiegyensúlyozásáért felelősek, hanem azért is hogy meglássák, mit tudnának tenni emberi család támagatása érdekében, s adományaikkal hol tudnánakk a legjobban szolgálni.

 

A jövőben nagy egyuttérzéssel kell a világra tekintened. Sok kudarcot és veszteséget fogsz látni. Nagy ostobaságokat, sőt még az emberiség ismételt és végletekbe menő élvhajhászó magatartását is fogod látni. Ettól fogod tudni teljesen leválasztani magad, mivel szolgálatod ehhez köt téged, célod és sorsod pedig ezzel fonódnak össze.

 

Itt nem a béke a cél. Itt a szolgálat a cél. Ezt még a legnagyobb szenteknek is be kellett látniuk, amint a világba való kiküldetésüket és prédikáló szolgálatukat ott vetették be, ahol csak lehetőség kínálkozott nekik rá.

 

A világban elért eredményeidet, még szellemi dolgok terén elért eredményeidet is a szolgálatra, a körülötted levők terhének a megkönnyítésére kell felhasználni, az emberek buzdításásra, hogy forrásuk és az Istenhez fűződő kapcsolatuk hatalmához és jelenlétéhez tudjanak vissszatérni — bármilféle hitnézet vagy szimbolumok vagy képek vagy személyiségek is ihlesssék őket erre.

Amit itt lényeges és fontos követni és felismerni az az, hogy két elme szintjén éled életedet — a világi elme s a Tudás elméje szintjén. Ez mindenkire egyaránt vonatkozik, nemcsak egyetlen törzsre, egyetlen csoportra, a történelem egyetlen időszakára vagy akár az emberiség e világon való jelenlétének hosszú történelmének egyetlen nagy epizódjára.

 

Isten most újra nagyobb dolgok kapcsán szólt — a mindennapi egyszerű dolgokon túlmenően, de egyben a nagyon is mindennapi és fontos dolgokra vonatkozóan is. Isten a Nagyobb Közösségről szólt, a változás Nagy Hullámairól, a benső valóságod értelméről, s arról a lényeges törekvésről, amellyel a Tudáshozl való viszonyulásodat vissza tudod szerezni, s amely vezérelni, védelmezni és kiséretül fog melléd szegülni életed nagyobb eredményeinek az elérésében.

 

Ez egy hatalmas áttörést jelent az egyén életében. Egyének döntésein fog az emberiség sorsa és jövője múlni. Attól fuggően, hogy döntéseiket mire alapozzák — ambícióra, hitnézetre, félelemre, büszkeségre, korábbi értlemükre vagy arra a nagyobb ihletettségre, amivel csak a Tudás tud nekik szolgálni —, az fogja minden egyes helyzet kimenetelét meghatározni.

 

Isten újra szólt. A Kinyilatkotatáshoz kell jönnöd ahhoz, hogy ezt meg tudd látni. Ne viselkedj ostoba módon azzal, hogy elkülönülsz ettől s elítéled, vagy hogy akár a megértésével próbálkozol, hiszen képtelen vagy ezt mégérteni. Ítélkezéseddel pedig csak saját ostobaságod és őszinteséged hiányáról teszel majd bizonyságot.

 

Ez a Kinyilatkoztatásnak a nagy ideje. A jövőre való felkészülés nagy ideje. Nagyszerű idő ez életed egyensúlyba hozatalára és összehangolására, továbbá egy új világban való élet felkészülésre, egy nagy igényeket támasztó világra, de egyben magában egy megváltást hordozó világra is, amennyiben az emberiség amellett teszi le a voksot, hogy Isten betartja majd Isten gondoskodását.

Comments are closed.