Az Áldás

 

Amint Isten Hirnökének, Marshall Vian Summers-nek lett kinyilatkoztatva

2007, április 20-án — Isztambul-ban, Törökország.

Az emberiség Áldott állapotba került, mert ez az idő a Kinyilatkoztatás ideje. Ez az az idő, amikor az emberiségnek egy nagy ajándék lett adva, egy nagy ajándék, hogy célt és irányt adjon a bonyolult és bizonytalan időkben.

Ez az az idő, amikor az emberiség jobban megértheti szellemiségét, az egyesülésre és az együttműködésre való felhívását, valamint sorsának kinyilatkoztatását – mind e világon belül, mind pedig e világon túl, a világegyetem élettel teli Nagyobb Közösségén belül.

Az emberiség ugyanis elérte azt a nagy küszöböt, ahonnan már nincs visszaút. Ez a küszöb minden olyan korábbi küszöbtől eltérő, mint amire az emberiség egésze valaha is lépett.

Most a világ embereivé kell, hogy váljatok – nem csak egy nemzet vagy egy törzs vagy egy csoport embereivé. Mert egy intelligens élettel teli Nagyobb Közösségbe olvadtok bele, ahol bárkivel is találkozzál és mindazok akik most is figyelemmel kisérnek téged, a világ embereiként fognak titeket számon tartani.

Ezzel itt az élet nagyobb panorámájába léptél be, a világegyetemnek egy olyan versengéssel teli környezetébe, ami minden elképzelésedet felülmúlja.

Az, hogy hogyan fogsz itt viselkedni, hogyan fogsz az egymással való kapcsolataid során eljárni, milyen lesz a világegyetemen belüli poziciód — mindezek hatalmas súllyal terhelik a jövőd kimenetelét és azt, hogy miként fogod a sorsodat betölteni a Nagyobb Közösségen belül, s hogy egyáltalán be tudod-e majd tölteni.

Egy nagy küszöbhöz érkeztél, ahol meg van a hatalmad  a világ életfenntartó erőforrásainak az elpusztításához, ami az emberiséget a folyamatos összeomlás állapotába vezeti.

Hatalmadban áll az egymással való versengés során — amit mindig is folytattál — az egész emberiséget romlásba sodorni. Ugyanakkor az is hatalmadban áll, hogy egy egészen más utat válasz, a dillemából való kiutat, ami az idő múlásával egyre nehezebbé és kezelhetetlenebbé válik.

Amit te egyénileg teszel, amit egy nagyobb csoport és egy nagyobb nemzet tagjaként teszel majd, az fogja meghatározni, hogy a két nagy választás közül melyiket fogod választani. Ha továbbra is a múltbéli szokásaid szerint jársz el, akkor a jövőd kiszámítható és rendkívűl súlyos lesz.

Ha viszont egy másik utat választasz, akkor egy új kezdetet hozol létre és ki tudod bontakoztatni azt a nagyobb ígéretet, ami az ittélők szívében lakozik.

Az Áldás azért van itt, hogy ezt a nagyobb ígéretet előhívja belőled. Az egyénnel kezdődve és ez kiterjedve az emberi családra.

Ez hívta Isten Új Üzenetét a világba, hiszen csakis Isten Új Üzenete tartalmazhat ilyen Áldást. Csakis ennek van meg az ereje, azt a nagyobb bölcsességet és a nagyobb együttérzést előhívni, amit a minden élet Teremtője helyezett minden egyes emberbe.

Nincs olyan egyén, nincs olyan filozófia, nincs olyan irányzat, amely egy ilyen hívást létre tudna hozni. Ennek a minden élet Teremtőjétől kell jönnie. Ez minden Nagyobb Közösség Istenétől kell, hogy származzon — az Egyetlen Istentől, az Egyetlen Forrástól, akinek az Angyalai felügyelnek a világra, de akinek hatalma még azon túl is kiterjed, amit az emberiség a képzeletébe tudna foglalni.

Isten minden egyes emberben elhelyezte a Tudás magját, hogy erre az elhívásra reagálhasson. Ez a Tudás az a mélyebb intelligencia, ami minden emberben felfedezésre vár, s amivel egyben kapcsolat fűzi a minden élet Teremtőjéhez.

Ez nem az az erőforrás, amellyel saját magadat tudnád gazdagítani, hogy valamiféle előnyre tehess szert másokkal szemben, mert a Tudás ezen a téren nem fog téged támogatni. Célja és valósága az, hogy a minden élet Teremtőjére, s az általa kiadott nagy elhívásra reagálni tudjál, mialatt az emberiség egyre jobban e nagy küszöb felé közelít.

Itt ugyanis egy nagy fordulópontról van szó, melynek során az emberiség döntése vagy sikert vagy kudarcot fog eredményezni a világon levő rendkívüli nehézségek közepette, valamint a Nagyobb Közösség egymással szemben álló és egymással versengő erőinek a színpadán, akik igyekeznek majd a küszködő és megosztott emberiséget a maguk javára kihasználni.

A világon sok ember kényelmetlenül és nagyon nyugtalanul érzi magát a világ állapota miatt, s a világ s az emberiség jövőjét illetően igen komoly aggodalmaik vannak. Érzik és egyben tudják is, hogy hatalmas erők korszakában élnek, olyan időben, amely az emberiség sorsát és kimenetelét fogja meghatározni.

Itt nem egy intellektuális szinten mozgó megértésról, hanem inkább egy zsigerkig ható élmény átéléséről, egy erőteljes felismerésről, egy veleszületett tudatosságról van szó — melyek mindegyike az emberek benső Tudásából fakad.

Eme nagy idő és nagy fordulópont elől nincs menekvés. Nem merülhetsz el többé saját fantáziáidba és egyéni szenvedélyeidbe. S amennyiben ebbe a nagy időbe, erre a nagy küszöbre, ebbe a Kinyilatkoztatás idejébe elvakultan és megszállottan lépsz be, semmi esélyed nem lesz a látásra, a tudásra és a felkészülésre.

Imádkozhatsz Istenhez megmentésért. Imádkozhatsz Istenhez az Áldásért. De az Áldás, s a megmentés már el lettek benned ültetve — a benned levő Tudáson belül, azt az időt várva, amikoris majd a megkívánt érettség és értelem fokára eljutsz, hogy ez a benned levő erő életre tudjon kelni, te pedig azt követni, s egyben mindenek felett, tisztelni tudd.

Ez az Istennel való kapcsolatod, a bensődben érzett sürgősség pedig maga Isten hívása — a felébredésre, a tudatosodásra, valamint az elhívásra való reagálásra.

Ne gondold, hogy részvételed nélkül majd valami nagyobb lehetőség tárul fel életedben. Ne gondold, hogy az emberiség történelmének a legnagyobb eseményét átaludhatod majd, arra számitva, hogy a körülötted megváltozott körülményekből majd csak valahogyan hasznot húzhatsz. Azt se képzeld, hogy békét és nyugalmat fogsz találni, amennyiben figyelmen kívűl hagyod ezt a nagy kort, amiben élsz, mert sem békére sem nyugalomra nem fogsz tudni ott számitani. Nem lesz ott számodra sem kényelem sem vígasz.

A Kinyilatkoztatás idejében élsz. Abban az időben, amikor az emberiség a legnagyobb küszöb, a legnagyobb kihívás s a legnagyobb veszély elött áll, ugyanakkor viszont egy nagy lehetőség is nyílik meg elötte arra, hogy az emberi együttmüködést és egységet létrehozza, egy ilyen nagy horderejű és szörnyű körülmények közepette.

Ha ezt szeretnéd meglátni s a magadénak vallani, akkor fel kell adnod saját tagadásodat. Felül kell kerekednek kultúrád belédivódott feltételelein, melyek megakadályoznak téged a látásban. Le kell tudni győznöd saját preferenciáidat, s kibúvást kereső hajlamaidat. Talán azt gondolod, hogy ez nem lehetséges, a benned lévő Tudás viszont ezt lehetővé tudja tenni mind számodra, mind mások számára.

Az elhívás most van elhangzóban. Isten Új Üzenete a világban van. A Hirnök a világban van. Ő immár felkészült az Új Üzenet bemutatására. Ez tartalmazza az Áldást. Ez Tartalmazza a Figyelmeztetést. Ez Tartalmazza a Felkészülést.

Az Új Üzenet nem azért jött, hogy a világ vallásait lecserélje, hanem hogy közös alapjait kiépítse és megerősítse őket, megvilágosítsa, valamint erőt és célt adjon nekik, hogy jövőjük lehessen — mind a világon, mind pedig az élet Nagyobb Közösségén belül, ahova az emberiség felemelkedőben van.

Ehhez a nagy küszöbváltáshoz a kormányaidnak nem lesz hozzászólása. A filozófusoknak itt nincs mondanivalója. Az emberek talán megpillanthatják a megoldás egy-egy alkotóelemét, s esetleg megpróbálhatnak hangot adni nekik, amire szükség is van, magának a válasznak viszont egy benned levő, de egyben rajtad kívülálló, Nagyobb Erőből kell származnia.

Amire itt szükség lesz, az az emberi értelem és viselkedés terén egy nagy váltást foglal magában. Ezeket a dolgokat a benned, s egyben a világban mindenkiben benne levő Nagyobb Erő és nagyobb belső reagálás szükségletének a kényszere fogja előhozni. Nem mindenkinek kell majd erre reagálnia, viszont az embereknek kellő számban, és sok helyen, kell majd ezt az elhívást és ezt a reagálást megtapasztalnia.

Rövid az idő. Nem a közömbösség és a határozatlanság ideje ez. Semmi luxus nincs tudatlanul és ostobán ott állnod a változások Nagy Hullámai elött.

A világban ugyanis most Nagyobb Sötétség van. Ez a sötétség mélyrehatóbb és nagyobb következményekkel jár, mint amivel az emberiségnek korábban szembesülnie kellett. Ez az emberiségnek egy sebezhető korszakában lép a világ szinterére — amikor az emberiségnek egy hanyatló világgal kell szembe néznie, azzal választással, hogy az önpusztítás útjára tér-e vagy sem —, amit a versengés, a viszályoskodás és a háború jellemez — vagy egy másik útnak és lehetőségnek nyit teret, belátva, felismerve, szükségesnek tartva és ezt kifejezve, hogy az ebből a veszélyből kivezető egyetlen út csakis az együttmüködés és az egység lehet.

Az emberek világszerte kezdik felismerni ennek a nagy veszélynek a bizonyítékát, de sok ember még mindig alszik, a saját személyes beteljesedésükről álmodoznak, s tudatlanok és figyelmetlenek a változások Nagy Hullámait illetően, amelyek máris a világ partjait mossák.

Ezért lesz tehát szükség a reagálni tudók teljes mérvű reagálására — hogy felismerjék a nagy veszélyt, meghallják a nagy figyelmeztetést, s befogadják a minden élet Teremtője által adott nagy Áldást.

A válasz ugyan megadatott az emberiség számára, de ez nem olyan válasz, amit az emberiség magától képes kitalálni. A válasznak meg kell, hogy legyen az ereje, hogy az embereket az egymás iránti nagyobb szolgálatra hívja. Meg kell, hogy legyen az ereje, hogy felszámolja és felülírja a pszichológiai, a szociális és a politikai ideológiákat és tendenciákat, amelyek az emberiséget továbbra önmaga ellenségévé teszik. Erejének annyira ösztönzőnek kell lennie, hogy az emberi családot az együttérzés, a tolerancia és a megbocsátás irányába legyen képes terelni.

Ez nem csupán ötletek sorozata. Ez a megváltás ideje. Ez Isten hívása és Isten teremtményeinek válasza — az emberek bensejéből származó reagálás, egy benned levő reagálás.

Fogadd el tehát az Áldást. Intellektuális szinten ezt nem leszel képes teljesen felfogni, érezni fogod viszont az őszinteségét. Érezheted, amint felkavarja benned a reagálást.

Tiszteld ezt a reaglálást s engedd tudatosságodban kibontakozni. Engedd, hogy vezessen. Ez az a vezérlés, amit a Teremtő adott számodra. Benned szunnyadozott, amint te mindenfelé szunyókáztál.

Most viszont fel kell benned ébrednie, mert elérkezett most az ideje. Most a világra tiszta és tárgyyilagos szemmel kell tekinened. Most félre kell tenned a gyermekies és ostoba elfoglaltságaidat, melyek csak legyengítenek, elvakítanak és sebezhetővé tesznek.

Ez a Kinyilatkoztatás ideje. Ilyen idők csak nagyon ritkán fordulnak elő — az emberi család nagy fordulópontjainak és nagy lehetőségeinek pillanatában, amikor a minden élet Teremtője az emberiségnek egy nagyobb bölcsességet és Tudást ad, egy újabb ihletéssel és spirituális erővel járó infúziót.

Ez a te időd. Emiatt az idő miatt jöttél, hiszen nem azért tetted meg ezt a hosszú utat egészen eddig a világba az Angyali Sereg segítségével, hogy egyszerűen egy fogyasztó lehess — hogy fészket rakhass magadnak, hogy javakkal gazdagítsd magad, s hogy aztán másokkal versengeni tudj ezekért a javakért. S bár ebben a pillanatban ez lehet ugyan életed valósága, mégsem ez az a nagyobb valóság, ami az, hogy valami értékesebb dolgot hozz a világba, olyasmit amit a világ nem tud önmagának megadni, s hogy megengedd ennek az ajándéknak átalakítani és átírányítani az életedet az emberiség, valamint az e világban való élet szolgálatára.

Ez a célt egy felsőbb elhívásnak, s a körülmények nagyobb sorozatának kell beindítaniuk. Éppen ezért ne riadj vissza az érkező változások Nagy Hullámaitól, hanem nézz inkább velük szembe. S bár árnyékukban takán megrémülsz és elbizonytalanodsz majd, valósága ugyanakkor szellemi erőt fog benned felgerjeszteni, mely szellemi erő az elhívás és az Áldás újtán fog jönni.

Isten most mindazokat hívja, akik alszanak, felébresztve őket nyomorúságuk és beteljesülésük álmából, hogy reagálni tudjanak a hívásra, s felkészülhessenek adományaik átadására a gyötrődő emberiség számára, amiért ide lettek küldve — annak az emberiségnek, melynek jövőjének az alakulását az elkövetkező néhány esztendő fogja meghatározni. Ez az Áldás.

Sok mindendért imádkozhatsz Istenhez. Kérheted, hogy védelmezzen meg téged. Imádkozhatsz lehetőségért és előnyért. Imádkozhatsz jólétért családtagjaid s szeretteid számára. Annál nagyobb választ, vagy annál nagyobb ajándékot viszont nem adhat Isten, mint az Áldást. Az Áldás ugyanis egy belőled kiinduló, a lelked szükségletéből fakadó sokkal mélyebb kérdésre válaszol. Ez a komunikáció messze felülmúlja az értelmet és a pillanat igényeit. Sokkal többről gondoskodik számodra, mint amit megtanultál kérni.

Az Áldás egy út. Egy életpálya. Egy tudatosság. Egy utazás. Egy megmászandó hegy. Ez fogja életedet átrendezni, s értelemmel felruházni. Ez szedi majd rendbe a gondolkodásodat, s ez szabadít fel az ambivalencia és a káosz alól.

Ez az, ami a körülményeidtől függetlenül Áldást hoz majd az életedbe, amit mások is meg fognak látni és érezni fogják, s ennek kapcsán fognak majd ők is tudni reagálni. Itt valami kimondhatatlanról van szó. Szavakkal képtelenség kifejezni. De meg van a hatalma arra, hogy a legnagyobb jutalmakat elhozza az emberi család számára.

Csak az Áldás tudja az emberiséget felkészíteni és megvédeni. Csakis az Áldás képes megmutatni az elötted álló nehéz és bizonytalan időkön át vezető utat. És csak az Áldás tud felkészíteni arra a világban levő Nagyobb Sötétségre — arra a Nagyobb Sötétségre, amelynek hatalmában áll minden ember jövőjét, valamint az ebben a világban élő minden jövőbeni ember jövőjét meghatározni.

Ez az az idő , amikor az emberi egység, az emberi erő és az emberi bölcsesség kell, hogy előtérbe kerüljön. Most ugyanis már az e világon túlról jövö versenyzéssel kell számolnod, valamint a világon belüli katasztrófális körülményekkel. Itt olyan körülmények egész soráról van szó, melyekre az egész emberiség léte óta nem volt még példa.

Ne gondold, hogy ez a valóság majd valami távoli jövőben következik be és nem most történik. Hacsak meg nem látod a nagy kihívást, nem fogod átérezni a nagy szükségletet. Amennyiben nem tudod a nagy szükségletet átérezni, az Áldást sem fogod tudni felismerni. Nem fogod érezni az Áldás szükségét. Továbbá, azt sem fogod meglátni, miszerint az Áldás nélkül az emberiség egy tartós hanyatlás időszakába fog belépni, súlyos és rendkívűl nehéz körülmények közepette.

Isten megérti az emberiség kínos helyzetét, mégha az emberiség ezt maga nem is képes észrevenni. Isten tudja, hogy a lelkednek mire van szüksége, mégha ezt magadon belül egyelőre még nem is érzed. Isten tudja mi közeledik az emberiségre, s ezért szólítja fel az emberiséget a felébredésre, a tudatosságra, s a felkészülésre.

Isten akarata nem ugyanaz, mint az emberi döntés. Ezért a dolgok kimenetele az emberektől függ. A Teremtő már megadta a Tudás adottságát. Az Angyalok felügyelnek a világra. A dolgok kimenetel viszont az emberek kezében van. Az emberek választhatnak — miként azt már sok más faj a Nagyobb Közösségen belül időtlen idők óta megtette — hogy kudarcot vallanak, hanyatlásba mennek, más erők befolyása és uralma alá kerülnek. Erre már számtalan esetben volt példa mind a világodon, mind a hatalmas világegyetem végtelenségében.

Amit Isten akar, s amit az emberek maguknak választanak és akarnak, nem ugyanaz. Ez itt a probléma. Ez itt a talány. Ez idézi elő a nagy szétválasztást. Ez képtelenít el téged a bensődben lévő Tudást követésére. Ez tartja az embereket vakságban, s ez minden ostoba és romboló cselekvés okozója.

Ezért, ha képes vagy felismerni a problémát, ezzel abba a helyzetbe kerülsz, hogy fel tudod majd ismerni a megoldást. A hívás Istentől jött. A válasz a benned levő Tudáson belül, s a mindenkiben levő Tudáson belül található. Magában a Tudásban semmiféle versengés vagy konfliktus nincs, hiszen   mindenkiben megtalálható. Mennyire különbözik ez a te elméleteidtől és elképzeléseidtől, előírásaidtól, valamint társadalmad előírásaitól.

Végezetül, az embereiségnek bátran fel kell lépnie és meg kell hoznia a nehéz döntést. Az elhívás itt van. Döntéseidnek és tevékenységeidnek követniük kell az Áldást, nem pedig megelőzniük azt. Engedd meg magadnak befogadni az Áldás ajándékát és majdlépésrő-lépésre tudni fogod mit kell tenned — miféle cselekvés-sorzatokat kell megtenned, miféle küszöbön kell átlépned, s miféle változtatásokat kell saját gondolkodásmódodban és személyes körülményeidben meghoznod. Cselekvés és értelem jár az Áldás nyomában.

Ahhoz viszont, hogy adni tudjál, először kapnod kell. Ahhoz, hogy tudjál, a szemedet először tágra kell nyitnod. Ahhoz, hogy erőd és bátorságod legyen reagálni, meg kell látnod annak a kornak a szükségletét, amelyben élsz, s át kell éreznek annak horderejét. Elmédet és érzelmeidet fel kell erre készítened. Fel kell készülnöd az Áldást befogadására és egy benned levő nagyobb tapasztalara reagálni, arra a bensődben levő nagyobb Tudás iránti elhívásra. Engedd meg, hogy ez a Tudásnak lassan alakuljon ki, anélkül hogy irányítani, uralni vagy bármilyen módon manipulálni próbálnád.

Ilyen módon az Áldás megfogan és tovább növekszik benned. Mert az Áldás nem egy pillanatnyi dolog. Ezt nem lehet villámszerű felvillanásként megtapasztalni. Nemcsak egy pillanatra világítja be az esti tájat. Ezzel egy folyamat kialakulása veszi kezdeteét. Egy megújulási folyamat vesz kezdetét. Megkezdődik a megváltás folyamata, ami még az itt hátralevő életednek irányt és beteljesülést ad.

Ilyen nagy szüksége van erre az emberiségnek, s ilyen nagy szüksége van erre a lelkednek, s mindazok lelkének, akik itt élnek. Az Áldás hatalmára.

A helyzeted súlyos mivolta a lehető legerőteljesebb módon táruljon fel elötted, s át tudj esni a félelem, a bizonytalanság, s az alkalmatlanság kezdeti érzésein, hogy a Tudás mélyebb reagálásra találjon az életedben ma, holnap és minden ezt követő nap folyamán. Ez ugyanis a Kinyilatkoztatás ideje. Te most a Kinyilatkoztatás idején vagy jelen.

 

Comments are closed.